Dr. Völgyi ZoltánNapjainkban egyre gyakrabban merül fel, hogy egy-egy tünet vagy tünetcsoport hátterében valamilyen étel-intolerancia vagy ételallergia áll. A témáról a Léda Magánklinika gasztroenterológusa, dr. Völgyi Zoltán fejti ki álláspontját.

- Az elfogyasztott étel által okozott panaszokat leíró fogalmakkal, betegségekkel még szakmai berkeken belül is meglehetősen nagy kavarodás van – bocsátja előre a főorvos.

Mikor merülhet fel az ételallergia? Milyen tünetei lehetnek?

- A szélesebb értelemben vett ételallergiák egy kisebb része valódi allergia, ez egy jobban körülírható, jobban definiálható betegség, amely az immunrendszer túlzott válasza bizonyos élelmiszerekre, míg a sokkal gyakrabban fennálló étel-intoleranciák nem valódi allergiák. Az ételallergiák gyermekkorban (főleg 3 év alatt) a leggyakoribbak. Az immunrendszer túlzott ellenanyag (ebben az esetben IgE típusú) termelését okozza, amikor bizonyos fehérjék – jellemzően tej, tojás, dió – a szervezetbe jutnak. Ez olyan gyulladásos anyagok megjelenéséhez vezet, melyek az enyhe viszketéstől, ajakduzzanaton, csalán-kiütésen át, akár életveszélyes anafilaxiás sokkot is okozhatnak.

Mikor merülhet fel az étel-intolerancia? Milyen tünetei lehetnek?

- A jóval gyakrabban előforduló étel-intoleranciák általában enyhébb emésztőszervi tüneteket okoznak: puffadás, szorulás, hasmenés, hányinger, és nem okoznak emésztőrendszeri tüneteket: idegesség, tremor, izzadás, légszomj, fejfájás, migrén, mellkasi szorítások.

Jellemző, hogy az intolerancia tünetei mindig étkezés után 1-2 órával lépnek fel, amelynek több fajtája is létezik a háttérben álló rendellenesség alapján:

  1. Enzimhiány. Erre a legtípusosabb példa a laktóz intolerancia (amely nem tejallergia). Ilyenkor részben vagy egészben hiányzik a tejben lévő szénhidrátot (lactose) lebontó enzim (lactase), és ez vezet puffadáshoz, hasmenéshez. Lehet veleszületett, de gyakrabban szerzett állapot. A felnőttkorra az emberek kb. 70%-ban csökken ennek az enzimnek a termelése, de elegendő marad kisebb mennyiségű tej (kb. 2 dl) és tejtermékek elfogyasztására. Enzimhiány okozza a hisztamin intoleranciát is, mely bizonyos ételek (típusosan hosszan érlelt sajtok, vörösbor) fogyasztása után jár kipirulással, hasmenéssel és más, különféle tünetekkel.
  2. Irritabilis bél syndroma (IBS). Összetett eredetű betegség elsősorban puffadással, szorulással, hasmenéssel jár.
  3. Érzékenység adalékanyagokra (pl. szulfitok)
  4. Lisztérzékenység (coeliakia).
  5. Intolerancia. Ez a legnagyobb csoport, az ismeretlen eredetű, étkezéshez köthető, majd a fenti tüneteket okozót intolerancia. Meghatározására nincsen egyértelmű diagnosztikai eszközünk.

Hogyan lehet az ételallergiát, illetve az étel-intoleranciát megállapítani, milyen vizsgálatokat kell ehhez elvégezni?

- Az ételallergia, étel-intolerancia okozója gyakran nyilvánvaló, de sokszor nem állapítható meg egyértelműen. A módszerek, melyek segíthetnek: étkezési napló vezetése, az összes gyanús étel elkerülése két héten át (elimináció), majd egyenként való visszaépítésük (provokáció), ellenanyag meghatározás vérből, bőrre allergénnek juttatása (Prick teszt).
Pontosan diagnosztizálható kórképek: a tejcukor intolerancia (H kilégzési teszt), hisztamin érzékenység (DAO meghatározás), lisztérzékenység (vérvétel, pozitív esetben vékonybélből mintavétel).
A táplálék-intoleranciák nagyobb részének a diagnózisa azonban inkább hosszas egyéni megfigyelésen, eliminiációs, provokációs diéta alkalmazásán alapszik, melyben a dietetikus lehet nagy segítségére a páciensnek.
Léteznek ún. IgG alapú tesztek, de releváns tudományos bizonyíték nincsen arra, hogy ezek a vizsgálatok alkalmasak lennének az élelmiszerekkel kapcsolatos intoleranciák kimutatására!

Milyen szakorvoshoz célszerű fordulni ilyen jellegű panasz esetén?

- A gyanítható étellel összefüggésben lévő panaszok esetén elsősorban háziorvoshoz, gasztroenterológushoz érdemes fordulni, aki a panaszok, alapján javasol vizsgálatokat. Ezeknek az a célja, hogy kizárja a szervi betegséget (pl. fekély, daganat, epekő, reflux ...), majd jöhetnek az egyéb vizsgálatok.

Melyek a leggyakrabban előforduló étel-intoleranciák?

- Mint említettem, a valódi ételallergiák leggyakrabban az első 3 életévben fordulnak elő, és érdekes módon ezek jelentős része – mint a tej vagy tojás allergia – később eltűnik, míg a dió allergia megmarad. Intoleranciák közül a laktóz intolerancia fordul elő legnagyobb számban, de sok lisztérzékenységet is találunk, és az IBS is a középkorú, női populáció jelentős részét érinti. Probléma továbbá a nem coeliakis típusú glutén érzékenység, mely pékáruk fogyasztásánál jelentkezik, ugyanakkor a lisztérzékenységet nem lehet kimutatni.

Mi a kezelés módja, meg lehet-e ebből gyógyulni?

- Nyilván függ attól, hogy pontosan melyik intolerancia típusról van szó. Amennyiben sikerül a tüneteket kiváltó élelmiszer azonosítása, akkor az a megoldás, hogy az kimarad az étrendből. Az étel-intoleranciáért leginkább felelős élelmiszerek: pékáruk, tej, sajt és joghurt, csokoládé, tojás, ízjavítók (pl. monosoidium glutamát), adalékanyagok, bogyós gyümölcsök, citrusfélék, paradicsom, vörösbor, hisztamin.
Egyszerűbb, ha sikerül objektíven igazolni a kiváltó faktort, máskor egy hosszadalmas kísérletezés vezethet eredményre. Enzimhiány esetén lehet enzimkészítményt használni.

Végül egy záró gondolat. Az orvostudomány – beleértve az orvos szürkeállományát is – az eszközös- és laborvizsgálatokkal sok betegséget tud diagnosztizálni, de a táplékintoleranciák az esetek jelentős részében nem mutathatók ki a jelenleg elérhető módszerekkel.
Az intolerancia oka feltehetően összetett eredetű, melyben nagyon jelentős szerepet játszanak azok az élelmiszerek – és főleg adalékanyagok –, amelyeket az étkezés során beviszünk a szervezetünkbe; a genetikánk által meghatározott, de környezeti faktorok által befolyásolt emésztésünk; a felszívódás, és végül, de nem utolsósorban a pszichés állapotunk.